Evolúciós könyvtár
................................olvasósarok.................................
1.
(forrás: Magyar Nemzet Online)
több:
................................olvasósarok.................................
2.
Charles Darwin és az evolúció gyermekei
2.
Charles Darwin és az evolúció gyermekei
"Nem is gondolnánk a Charles Darwin életét méltató idei ünneplésekből, hogy az a kedélyes viktoriánus úriember, akit a tv-ben vetített színdarabok és dokumentumfilmek ház körüli tevékenykedés közben mutatnak be, valójában rasszista, népirtó hajlamokat mutatott és pszichopata gyilkosok egész sorának volt az ihletője. (...)
(...) Darwin elmélete és a holocaust közötti kapcsolat óriási viták tárgya, nem utolsósorban azért, mert sok teremtéshívő otromba vádaskodássá redukálja. Az író David Klinghoffer, a sok szempontból „álruhás teremtéstannak” is nevezett „értelmes tervezettség” ügyvédje, ezt mondja: „Annak az ideológiának, amely Auschwitz-ot eredményezte, kulcseleme az erkölcsi relativizmus, összefonódva az emberi élet szentségének visszautasításával. Az a hit, hogy az erőszakos versengés a természetben nagyszerűbb és alantasabb fajokat hoz létre, hogy a nagyszerűbb elkerülhetetlenül kipusztítja az alantasabbat, és végezetül az, hogy a zsidóság az az alacsonyabbrendű faj, amelyet ki kell irtani. Mindez az utolsó szóig megtalálható Darwin írásaiban.”(...) több:
................................olvasósarok.................................
3.
Teremtés vagy evolúció?
Írta: B. Élthes Eszter
3.
Teremtés vagy evolúció?
Írta: B. Élthes Eszter
„Mi az igazság végül is: a világ Isten által teremtetett, vagy az evolúció során keletkezett? Vagy egészen személyesen fogalmazva; kifinomult majmok vagyunk, vagy Isten teremtményei?” – teszi fel a bevezető kérdést az olvasónak W. J. Ouweneel. Majd rögtön ezután – szerintem – a legfőbb problémára tér rá. A keresztény tanításnak arra a katasztrofális eltévelyedésére, amiben magukat kereszténynek mondó teológusok és papok leledzenek, akik inkább élnek tudathasadásban, mint hogy szembenéznének önmagukkal, és eldöntenék, hogy egy MINDENHATÓ, TEREMTŐ ISTENBEN hisznek-e. S ha igen, akkor vállalják azt, hogy a nagy átlag őket ultrakonzervatívnak, ósdinak, tudománytalannak kiáltja ki, vagy megfutamodnak ez ítélet elől, s nyíltan belépnek ők is a „tömegvonat-érveléssel” – vagyis: valami azért igaz, mert mindenki igaznak mondja – manipulált Isten-tagadók sorába, akik az evolúcióban hisznek. De ez esetben az egyetlen tisztességes magatartás részükről az lenne, ha kilépnének az egyházból, ahelyett hogy tanításukkal rábízott lelkek sokaságát rontják meg.
Talán akadnak olyanok, akik azt hiszik, hogy ez a kérdés – teremtés vagy evolúció – ha nem is lényegtelen, de csak másodlagos kérdés a keresztény igazságok sorában. Hogy nem ez a döntő szempont, hogy eljussunk Krisztushoz. Én azonban nagyon határozottan hiszem, hogy ez a kérdés egyike a legfontosabbaknak, amiket meg kell válaszolnunk, ha igaz hívő keresztények akarunk lenni. (...)"
több:
................................olvasósarok.................................
4.
Írta: Prof. Dr. Henry M. Morris
(...)
Paul Amos Moody írta: „Annak feltételezése, hogy ilyen vagy olyan
módon evolúció zajlik a világban, olyan régi, mint maga az emberi
gondolkodás.”A régi, legyen ez a babilóniai, görög, egyiptomi, indus vagy bármely más nép kozmogonikus mítoszainak tanulmányozása során arra a furcsa tényre bukkanunk, hogy annak feltételezése, hogy az univerzum eredetileg Isten cselekedete által jött létre, tökéletesen hiányzik. Mindenütt, minden mítoszban csak az őskáosz vagy valamilyen másfajta ősszisztéma létezik, melyet az istenek vagy természeti erők befolyásoltak, hogy a világ és lakói mostani állapotukba kerüljenek. Egy teremtés-tan a régi népeknél teljesen ismeretlen volt.
A modern kétkedők gyakorta hangoztatják azt a naiv állítást, hogy a Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet a zsidók egyszerű korai kultúrájához akart „alkalmazkodni”; hogy ezt a beszámolót nem lehetett az evolúció fogalmaival megírni, mert az emberek abban az időben teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy a keletkezés evolucionista szisztémáját megértsék. Ez az állítás azonban nyilvánvalóan értelmetlen, hiszen tény, hogy a korai népek éppen ahhoz voltak szokva, hogy »csak« evolucionista fogalmakban gondolkodjanak. Egy külön teremtés – vagyis teremtés a semmiből (ex nihilo) egy mindenható, örök Isten által, aki a „kezdetkor” egyedül létezett – teljesen új és forradalmi gondolat! Sőt, az univerzum fiatal teremtésének eszméje, mely a genealogikus (leszármazási) feljegyzések segítségével az első ember kora óta ellenőrizhető, a régi korok embere számára sokkal nehezebben volt elfogadható, mint egy milliárd évekkel számoló geológiai időszámítás.
A Sátán.(...) miért választotta ez a felszentelt kerub, hogy Isten nagy ellensége lesz? A válasz nyilvánvaló: a gőg. „Szíve felfuvalkodott”, és ezért ő akarja betölteni Isten helyét a világegyetemben.
De ismét: miért engedte meg neki a gőg, hogy azt higgye, hogy kívánsága valaha is teljesülhet? Hiszen tudta, hogy nagy szépsége és bölcsessége csak azért az övé, mert Isten kegyelmében ezekkel ajándékozta meg. Tudta azt is, hogy magas rangja ellenére ő csak az örök Isten teremtménye.
De valóban tudta ezt? Bizonyára, hiszen Isten megmondta neki, hogy nem létezett örökké, mint Isten, mert volt egy nap, amikor megteremtette őt (lásd: Ez 28,13-15). Ezek szerint be kellett egy olyan pillanatnak következnie, amelytől kezdve el kezdett kételkedni abban, hogy vajon tényleg minden így történt-e. Hiszen erre egyetlen bizonyítéka volt csak: Isten szava. De Isten talán csak egyszerűen ezt mondta neki, hogy ő teremtette őt, hogy ezáltal alárendelt pozícióban tartsa? Nem lehetséges, hogy ő és Isten valamilyen ismeretlen módon valójában egyszerre keletkeztek, és hogy csak egy időbeli véletlen volt az, ami Istennek adta a hatalom gyakorlását?
De hogyan képzelhette Sátán, hogy ő és Isten és mind a többi lények azonos módon keletkeztek, és ezért lényegileg azonos rangúak? Ha nem Isten teremtette őt, akkor kicsoda? Ha Isten nem mindenható, akkor micsoda? Más szavakkal, ki volt valójában Isten? Az egyetlen lehetséges válasz Sátán számára, mely lázadását valahogyan igazolta, az volt, hogy voltaképpen nincs is teremtő! Valahogyan mindennek a természetes növekedés, a fejlődés, az evolúció folyamata által kellett keletkeznie. Ha nem akarta elhinni Isten szavát, akkor csak ezt a másik magyarázatot kellett hinnie.
És pontosan ez az, amit még mindig hisz! Mert Isten szavának világos tanúságtétele ellenére, mely szerint egykor teljesen legyőzetik és az örök ítéletnek vettetik alá (és Sátán pontosan ismeri a Szentírást), még mindig vonakodik abban hinni, hogy ez így fog történni. Ezért lázad továbbra is Isten ellen, miközben azt reméli, hogy a történelem e gigantikus küzdelméből végül mégis győztesként kerül ki.
(...)
És korunkban az evolúció ezen istentagadó és embert dicsőítő filozófiája
terjeszti el gonosz származékait – a materializmust, a modernizmust, a
humanizmust, a szocializmust, a fasizmust, a kommunizmust és végül a
sátánizmust – ijesztő mértékben a világon."...
több:
több:
................................olvasósarok.................................
5.
írta: Dr. W. J. Ouweneel
"(...) Ratzinger bíboros 1999 novemberében a Sorbonne-n tartott
előadásában azt mondta, hogy a központi kérdés az, hogy minden dolgok
kezdetén az értelem és a racionalizmus áll-e vagy a véletlen és a
szükségszerűség, vagyis az irracionalizmus. A kereszténység és
filozófiája meg van róla győződve, hogy minden dolgok kezdetén ‘az
értelem teremtő ereje áll’.”
Dr. Ouweneel nagyon találóan teszi fel a költői kérdést: „Mert
ugyan miféle Isten az, Aki a teremtés legfőbb céljául az ember
megalkotását tűzte ki, de Akinek évmilliárdokra volt szüksége ahhoz,
hogy őt előhozza, mégpedig halállal és pusztulással teljes úton, amelyen
a lét kemény harcában csak a legerősebbek maradtak fenn, olyan úton,
amely telve van kudarcokkal és zsákutcákkal, amelyet ezrével
szegélyeznek a kihalt (‘nem sikerült’) fajok, míg végül ennyi
viszontagság után elérkezett céljához, az emberhez? Vajon ez lenne a
Biblia Istene?” Vagyis minden probléma – a teremtés problémája is –
egyetlen kérdésre vezethető vissza: az Istenben való igazi, alázatos
hitre, miközben a benne való őszinte hit magában foglalja az Ő szavában,
kinyilatkoztatott igéjében, vagyis a Szentírásban való hitet is.
Mindezeket végiggondolva, egy keresztény számára az sem lehet kétséges,
hogy akármekkora is a világegyetem, és akármilyen piciny is ebben az
univerzumban a föld, és akármennyire is a föld forog a nap körül, az
univerzumnak Istentől, azaz a Teremtőtől elrendelt középpontja igenis a
Föld. Hiszen Isten Fia e földnek lett a lakója, az e földön élő
teremtményekért halt meg, ezeket váltotta meg...
A természettudomány, amely naponta változtatja állításait, és csak ilyet
mondhat magáról: „a tudomány mai állása szerint”, szerintem nagyon fog
csodálkozni, amikor az Utolsó Ítéletkor megláthat valamit a
világegyetemről. Akármit is mutatnak ki a kísérletek, az óriási
műszerek, a dolgok, azaz az emberi lét, lényegét tekintve mégis „a Nap forog a Föld körül”.
tovább a könyv:
................................olvasósarok................................
6.
írta: P. Bernhard Zaby
(...)
„Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.” (Ter 1,1)
„A ‘teremt’, héberül ‘bara’ igének csak Isten lehet az alanya...
A ‘teremt’ szót a szerző csak az ötödik napon használja újra, mely napon a vizek és az ég állatainak életrehívásáról van szó...
Harmadszor és ezúttal háromszor egymás után az emberrel kapcsolatban használja a szerző a ‘teremt’ szót (1,27)...
Akárhogy is magyarázza és értelmezi valaki tehát a teremtésről szóló beszámolót, Schildenberger fenti igen gondos kifejező módjából egy bizonnyal kivehető: Istennek három egymástól kifejezetten megkülönböztethető teremtői aktusából kell kiindulnunk. Isten háromszor avatkozott be közvetlenül teremtői módon, mely során valami tökételesen újat hozott létre, olyat, ami előtte még nem létezett. Először a világegyetemet („az eget és a földet”), másodszor az állati életet („a madarakat és a vízi állatokat”), harmadszor és mindenek előtt pedig az embert. Nem létezett semmilyen az anyagtól az állatig és az állattól az emberig végbemenő természetes fejlődés, még egy Isten által előre eltervezett vagy a kezdetektől fogva meghatározott sem. Minden elképzelhető fejlődési vonal megszakad e helyeken, mivel itt hirtelen lép színre valami egészen új és sajátságos, mely egyedül Isten teremtői hatalmának köszönheti létét.
(Ahol nem valami egészen új jön létre, ott a teremtés beszámolójának szerzője a ‘csinál, asah’ szót használja, mely a teremtmények tevékenységét is jelölheti)
(...)
...a teremtésről szóló beszámolóban azt a tényt is megtaláljuk, hogy a
teremtés az ember megalkotásával lezáródott, bár Isten, Krisztus szavai
szerint „mind máig” (Jn 5,17) munkálkodik. Így Isten a mai napig minden
egyes emberi lelket a testével való egyesülése pillanatában külön teremt
meg, ugyanakkor semmilyen alapvetően újat nem teremt már. Nem létezik
további evolúció mindig újabb és mindig magasabb rendű élőlények
irányában.Schildenberger így ír: „Az isteni teremtés hetének történetével a szent író tehát a következőket mondja: Isten teremtői tevékenysége tökéletesen rendezett, az ember megteremtésével lezárult, és célját Istenben találja meg. Isten megpihenésével a szerző elsősorban azt akarja mondani, hogy Isten az ember után semmilyen jelentősen új, de mindenekelőtt semmilyen magasabb rendű teremtményt nem hívott életre.” (113. o.)
Foglaljuk össze még egyszer röviden a bibliai tényállást:
1. Isten szó szerinti értelemben háromszor teremtett, vagyis a semmiből háromszor állított elő valami egészen újat: a világegyetemet, az állati életet és az embert.
2. Többi tevékenysége során Isten a már meglévő teremtményeket is hagyta, hogy természetük szerint részt vegyenek munkájában. A ténylegesen cselekvő mégis mindig Isten maradt.
3. Az ember megalkotásával a teremtés befejeződött. Nem jön többé semmi lényegesen új hozzá.
(...)
ezek után csupán két megoldás létezik:
a Biblia Istene a világ
teremtőjeként
vagy az evolucionizmus Isten nélkül.
Azaz vagy Istenben
hiszünk vagy az evolúcióban.
több:Tehát teremtve vagyunk
és ennünk kell, hogy éljünk!
De mégis micsodát?
Kísérletezni bármivel lehet, és ha nem gyorsan ölő méreg, akkor már talán azt is el tudjuk hinni róla, hogy ehető. Az arzénevők még a méregről is be tudják bizonyítani, hogy kicsinyenként fogyasztva, ahhoz is hozzá lehet szokni...
Mivel a paleóban nem ajánlott ételek lassú hatású mérgek, ezért >>csak<< un. civilizációs betegségeket okoznak, amik a múltban csak nagyon idős korban jelentek meg (pl. reuma, csúz, elbutulás...), ha egyáltalán jelentkeztek azoknál, akik megérték az öregkort. Manapság már halmozott fogyasztásuk az egészen kicsiket is veszélyezteti (pl. az I-es típusú cukorbetegség!, rák, allergiák, depresszió, magas vérnyomás... stb)
Ha zömében azokat az alapanyagokat használjuk táplálkozásra, amiket tízezer évvel ezelőttig mindig is fogyasztottunk, amiket könnyedén fel tud dolgozni a szervezetünk, és nem hagyjuk magunkat elcsábíttatni mindenféle "divatos újdonságtól", akkor igen sokat teszünk önmagunkért, utódainkért és a Világért!
És ne felejtkezzünk el az ötödik parancsolatról se:
NE ÖLJ !!
NE ÖLJ !!
Saját magunkat, hozzátartozóinkat sem gyilkolhatjuk le a rendetlen vagy mértéktelen evés-ivás élvezetének oltárán!
Attól, hogy valami finom, még nem törvényszerű, hogy jó is!
Egyéb cikkek:
Darwin és a kauzalitás
Származzon nyugodtan a majomtól!
Újra fellángolt az evolúció kontra teremtés vita
Darwinizmus és kereszténységTeremtéshit az olaszországi tudományos életben
Örök üdvösség helyett még több technika és gazdasági haladás
Lamentabili sane exitu - A Szent Officium dekrétuma a modernista tételek elítéléséről
Pascendi Dominici Gregis - Szent X. Pius pápa enciklikája a modernisták tanításáról
Újszövetségi hivatkozások a teremtéstörténetre - Írta: Prof. Dr. Henry M. Morris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése